Picassótól megkérdezte egy idegen: „Ön miért nem olyannak festi le a dolgokat, amilyenek a valóságban?”  Picasso zavarba jött: Nem egészen értem, hogy mire gondol – válaszolta. A férfi előhúzta felesége fényképét: Nézze – mondta. – Olyat, mint ez. Ez pontosan olyan, amilyen a feleségem a valóságban. Picasso kételkedve nézte a fényképet, és azt válaszolta: Valóban ekkora? És kissé talán lapos is… 😊

Az erdei séta során egészen mást tapasztal és eltérő dolgokat vesz észre egy művész, egy favágó és egy botanikus. A probléma mindig ott kezdődik, hogy megkérdőjelezzük/megítéljük azt, amit a másik lát, mert ő nem azt látja, nem olyannak látja azt, amit én, vagy nem úgy gondolkodik, ahogy én.

Egy fájdalmas testi/lelki érzés gyógyításában is van két élesen elhatárolható nézőpont. Van, aki csak a fizikális megoldást vagy másként szólva a nyugati orvoslást látja járható útnak (gyógyszerek, műtét, sugárkezelés stb.), van, aki úgy látja, hogy csak a spiritualitás, a lélek kezelése a járható út. És nagyon sokszor az egyikben hívők képtelenek elfogadni a másik megoldásban hívők nézőpontját.

 

Mit képviselek én? Mi az én hitvallásom?

Menj át a fájdalmon, a megfelelő eszközökkel, támogatással, és gyógyíttasd meg magad azon eszközökkel, módszerekkel, amelyben hiszel. Ezzel együtt azt is képviselem: lehet, hogy meggyógyulsz valamiből a nyugati orvoslás eszközeivel , de ha nem nézel szembe ítélkezés nélkül azokkal a fájdalmas érzésekkel, gondolatokkal, amelyek a tüneteidhez vezettek, akkor a következő élethelyzetben (utcasarkon) újra találkozni fogsz a kiváltó érzéssel, hitrendszeri gondolattal.

Van, akinek csak egy segítő módszer a sok közül a csoportos családállítás, nekem sokkal többet jelent.  Az élethez való helyes hozzáállás legnagyszerűbb gyakorlóterepe. Az egyéni munka is fontos, de azt a pluszt, amit az előző mondatban leírtam, sokkal kisebb hatékonysággal tudja képviselni. Az egyéni munka az én gyakorlatomban főleg arra való, hogy felkészítsen a csoportos lelki munkára, illetve mindazt, amit a csoportos családállítás feltárt, a helyes mederben tudja tartani.

 

 

A csoportos családállítás egy szakszó. A legnagyobb tévedés az, amikor azt hisszük, az  a lényeg, hogy rájöjjek, honnan származik, kihez kapcsolódik a családi rendszeremben az a téma, amit „felállítok”. A családi sztori egy eszköz, és ha a sztoriban marad a figyelem, akkor a családállítás nem tudja beteljesíteni küldetését. Olyan, mintha folyamatosan a mutatóujjamat néznéd, és nem azt, ahová mutatok vele.

Hiába értesz meg valamit, ha nem érintett meg az, ami zajlik az állításban, akkor sajnos az elfojtott érzés tagadásban marad. Az, hogy kinél mit jelent a megérintődés, az nagyon egyéni. Néha egy könnycsepp vagy egy arcrándulás is az lehet. A lényeg, hogy OLDÓDJON a benned lévő elfojtott érzés, ami az elakadásodat okozza. Az oldódás ideje attól függ, milyen mélyen kondicionáltad ezeket, és mennyire vagy nyitott. Tehát rajtad áll!

Végezetül egy jó tanács! Soha ne mondd azt egy állítás közben: „Már megint apám jött ki?” Helyette célravezetőbb erre gondolni: „Nem hibást keresek, hanem megoldást, oldódást. Apám a legalkalmasabb személy arra, hogy újra szembenézhessek ítélkezés nélkül azokkal az érzésekkel, melyek elfojtva vannak bennem.”

Summa summárum: Az apád csak egy mutatóujj! 😊

Legközelebb 2025.06.29-én fogok csoportos családállítást tartani. Egy hely felszabadult, ha hívást érzel, szívesen látlak. Részletek itt:

Csoportos családállítás és Gyógyító kód 2025.06.29.

Szeretettel: Házas Margit

2025.06.18.