ÉN + (én meg az anyám, meg az apám, meg a párom, meg a gyerekeim) = ?
Amíg vannak érzelmi elakadásaink, mindig lesz körülöttünk valaki, valami, aki zavarni fog. Mindig lesz valaki kéznél, aki lesz szíves megmutatni azt, amit elhomályosítottunk magunkban. Ha nem anyánk, akkor apánk, ha nem a szüleink, akkor a párunk, ha nem a szüleink, és nem a párunk, akkor valamelyik gyermekünk, de tuti, hogy találunk OTTHON valakit, aki „felhomályosít” bennünket ez ügyben.
A családállítási rendszerben a szülők állnak a vizsgálódás élén, egyszerűen azért, mert szüleink álltak hozzánk a legközelebb először, így ők a legalkalmasabb személyek arra, hogy felismertessék a velünk született érzelmi világunkat.
Másodsorban a párunk, akit aszerint választunk, ahogy a szülők tükrözték számunkra ezt az érzelmi világot, és ahogyan mi gondoltuk, hogy gondolkodnak rólunk, és éreznek irántunk. A párkapcsolat az, amiből a legkönnyebben ki tud mindenki lépni, ha nem tetszik a tükörkép. Ha viszont nem néztünk bele a párkapcsolati tükörbe, nem hoztuk felszínre magunkban árnyékrészeinket, akkor hiába lépünk ki a kapcsolatból, a következővel kezdődik előlről, vagy az élet más területén tapasztalunk ugyanolyan intenzitású nehézségeket.
A rendszer 3. szintjét a gyermekeink képviselik, ami az előző szint fordítottja abból a szempontból, hogy innen lépünk ki a legnehezebben, és ha mégis kilépünk, ez okozza a legnagyobb sebet az ember szívében. Amilyen intenzitású feszült érzésekkel éli az életét a szülő, a gyermeke pontosan olyan rezgésű feszültséggel éli a sajátját. Minél tovább él a feszültség, annál inkább valószínű, hogy ez a szülőben vagy a gyermekben testi tünetekben is megmutatkozik, és minél kisebb a gyermek, az ő tünete annál inkább megmutatja, hogy van valami olyasmi a szülőben, amit az nem akar tudomást venni, vagy nem tudja megoldani egy élethelyzetét.
Ha anélkül visszük a gyermekünket segítő helyekre, hogy mi szülők a magunk részét kivennénk, a változás mindig csak ideiglenes lehet, hiszen a gyermek dolga pont az, hogy rávilágítson a bennünk lévő elrejtett részekre, arra, amit fényre kell hozni. Igazából nem a gyermekünkkel van baj, illetve nem azzal, aki mellettünk van, vagy problémát okoz, hanem pillanatnyilag ő a legalkalmasabb arra, hogy felismerjük az érzelmi csomagunkat magunkban, és azt a megfelelő polcra helyezzük. Tehát akivel bajunk van, ő az aktuális tükör számunkra életutunkon.
Sok csodálatos módszerrel megismerkedtem utam során, de a csoportos családállítást találtam legcélravezetőbbnek a tudatossághoz vezető úton. Úgy segít, hogy a leginkább tiszteletben tartja az ember szabad akaratát. A családállítási mező az, ami megmutatja, hova nézzünk a megoldás érdekében, de ránk bízza, hogy ebből mennyit vagyunk képesek befogadni. Felesleges attól félni, hogy itt valami olyasmit fogunk meglátni, amivel nem tudunk mit kezdeni, mert az elménk ilyenkor azonnal leblokkolja az elmén túli világból érkező információt.
Tükörbe nézésre legközelebb 2024.03.24-én 9 órától van lehetőséged. Az erről szóló HÍR-t ide kattintva olvashatod.
Üdvözlettel: Házas Margit
Ui: A csoportos családállításon nem a valódi családod jelenik meg, hanem az a kép, amit őrzöl a fejedben a családoddal kapcsolatban.