A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film egyik jelenetében a főhős felszáll a villamosra, közben pedig retteg attól, hogy jön az ellenőr és lebuktatja . Nem sokkal később megjelenik a fejében egy gondolat : „De miért félek, ha van nálam jegy?”

• Ha van benned egy érzés, amikor valójában semmi okod rá, hogy ezt érezd, az valójában egy emlék. Ez a tudattalanodban lévő emléklenyomat akadályoz meg később abban, hogy újra ugyanabba a helyzetbe kerülj, vagy úgy viselkedj, mint amikor átélted. Ezért így inkább elkerülöd, mert nem szeretnéd újra megtapasztalni ezt a kellemetlen érzést.

 

• Ám a sok közül van egy, amely a legalattomosabb, a leglebilincselőbb, mert a legmélyebben befészkelheti magát a sejtjeidbe, és szinte csak akkor tudod felismerni, ha olyan helyzetben kezded el érezni, amikor villámcsapásszerű lesz a felismerés: semmi okod rá, hogy ezt érezd!

 

Én elneveztem, bilincs, bilincs, RÁCS – érzésnek, és ez az az érzés , amelyikre mind a 13+1 állítás igaz:

• a legerősebb lakattal zárja le a fájdalomtestünk kapuját,
• a legmélyebben gyökerező érzelmi bilincs,
• az egyik legnehezebb emberi tapasztalatunk,
• a leginkább akadályozza az élet élvezetét, a belső szabadság felismerését,
• létrejöttéhez nem szükségesek traumatikus események (mert ha konfliktusok és feszültségek között kellett felnőnünk, ha kirekesztettek, gúnyt űztek belőlünk kortársaink, vagy ha családunk miatt valahogy nagyon másnak, kívülállónak éreztük magunkat, akkor is kialakulhat ez az érzés),
• a testben is a legnehezebben beazonosítható, hiszen teljesen lezsibbaszt, lefagyaszt,
• ha mérgezővé válik, akkor nagyban torzítja önmagunkhoz való viszonyunkat,
• olyan lehetőségektől foszt meg, amelyeket nagy ívben elkerülünk, de valójában vágyunk rá,
• ha állandósul bennünk, akkor ezen a negatív érzelmi szűrőn keresztül fogjuk szemlélni életünk minden történését, és azt hisszük, hogy bennünk van valami mélységes hiba,
• rokonságban áll a bűntudattal, de amíg ennek egy konkrét oka van, tehát tudjuk, hogy korrigálható ( esélye van annak, hogy jóvátegyük), addig a kérdéses érzéssel kapcsolatos gondolat nem egy cselekvést, hanem önmagunkat minősíti: pl. én az vagyok, aki értéktelen, hibás, rossz, valami baj van velem stb.
• olyan, mintha folyton árnyékban élnénk, és nem mernénk kimenni a napfényre, mert akkor mások  rájönnek, hogy rosszak, romlottak, értéktelenek stb. vagyunk,
• mivel leplezni szeretnénk ezt az érzést, így állandó megfelelési kényszerben élünk,
• A természeténél fogva nem engedi, hogy megosszuk másokkal, és így a legnehezebb rámutatnunk, gyógyítanunk, segítséget kérnünk.

 

• 13+1. Önmagunk állandó letagadása viszont felemészt, és nemcsak a külvilágtól, hanem saját értékes önmagunktól is egyre távolabb kerülhetünk. Pontosan ez az, amiért ezzel a bilinccsel, a

 

•  SZÉGYEN

 

• bilincsével  nehéz élni. De ha erre az érzésre sikerül rálátni, sikerül újra felvenni a kapcsolatot azzal az önmagunkkal, akik mi tulajdonképpen vagyunk az emlékeinkhez kapcsolódó érzés nélkül, akkor a legnagyobb változást is hozhatja az életünkbe. 

 

• Mi a legsúlyosabb következménye annak, ha  nem kérünk segítséget? Kivérzik belőlünk az ÖNBECSÜLÉS. Ez azt is jelenti, hogy bármilyen SIKER-t  érünk el az életben, képtelenek leszünk azt átérezni, vagy csak ideiglenesen, mert a szívünk üres. Marad az önsorsrontás: alkohol, kábítószer, betegségek, bántalmazó kapcsolatok, bulímia, anorexia  stb.

 

• 

 

Üdvözlettel: Házas Margit

Mezőtúr, 2025. 10.07.