Akinek a kertje rendben van, annak a lelke is harmonikus. A város egyik legszebb kertjében jártam június 9-én. Az udvar közepén álló hatalmas diófa árnyékában is virágok pompáznak, de már a bejáratnál is borostyán öleli a kerítést és fenyők zöld függönyéhez simul a leánder, odébb több szépen komponált ágyásban apró cserjék és pozsgások között virítanak a színes növények, és ahogy a szem álmélkodva végigpásztázza az udvart, – ahol az óriási pázsitszőnyeg olyan zöld, mint a golfpályán – hitetlenkedve pihen meg a Ligeti-tó tengerkékjén. Fenséges kompozíció, melynek minden pontján érződik az átgondoltság, a folyamatos törődés, a lelkes gondozás! Kovácsné Margó fogadott egy beszélgetésre. Korábban már megismerkedtem a honlapjával, amely szintén finom lélekről vall. A Teleki 110 éves jubileumi műsorán ő volt a műsorvezető, kedves közvetlensége, mindenre kiterjedő figyelmessége, kellemes orgánuma és finom jelensége tíz év távlatából is emlékezetes. Beszélgetésünk során tudom meg tőle, hogy érettségiig Marcalihoz kötődött az élete, vidáman és szülői tisztelettel élt három testvérével. Ikertársával zárták a sort, vele ma is nagyon szoros a szimbiózis. Magyar-gyorsírás-gépírás szakon szeretett volna továbbtanulni, ez a párosítás csak Nyíregyházán indult. Békéscsabai illetőségű férje a mezőgazdasági főiskolán tanult a Nyírség fővárosában. Itt szövődött szerelmük, ami Mezőtúrra kerülvén már házassággá érlelődött. Margó a Telekiben, Jóska a Szegediben kapott állást 1989-ben. Nagyon szerette a Teleki légkörét, könnyen otthon érezte magát tanártársai között. Imádott tanítani, de lányuk, Gabi érkezése, majd Máté születése közel öt évig az anyaságot helyezte mindenek elé. A gyesről történő visszatérés is simán ment a suliban. A családban ügyesen, egymást támogatva logisztikáztak, hogy a lehető legtöbb időt tudják együtt tölteni a gyermekekkel és persze egymással is. Diákjai körében nagyon népszerű volt, sokan szerették meg általa az irodalmat, de neki valami hiányzott. Egy játékos feladatmegoldás során egyik tanítványa váratlanul gondterhes sorsába avatta őt és csoporttársait. A helyzet megbeszélése közben érzett rá arra, hogy neki ez az útja – az összekuszálódott emberi sorsfonalak kibogozásában való segítségadás. A férje is támogatta a váltásban, ez nagyon fontos volt, hiszen kemény forintokat áldozott a családi kasszából tanfolyamokra, szakirányú képzésekre és rengeteg időt. Egy évig még félállásban, majd óraadóként tanított, de ma már teljességgel a lélekgyógyításnak él. Meghitt helyiséget alakítottak ki a ház hátsó, csendes traktusában, itt fogadja klienseit. Hosszú beszélgetésünk egy pillanatnak tűnt, névtelenül mesélt, izgalmas történeteiből éreztem, milyen szenvedélyesen szereti az embereket, és együttérző kíváncsisággal fogadja a hozzáfordulókat.