Kedves Olvasó!

Ki az, aki 20 évig tanul karatézni, hogy megvédhesse magát, erre a verekedés elején lelövik?

Hát Te vagy az! Az a Te, akit önmagadként ÉNnek gondolsz.

Olvasd tovább, és meg fogod érteni, miért!

Ha mégsem értenéd meg, ne csinálj belőle problémát!

Attól még intuitívan felfoghatod ennek az írásnak a lényegét!

Ne törekedj tehát a megértésre, amire neked szükséged van, az meg fog érkezni hozzád!

 

Ha bármit meg akarsz oldani az életedben, először szembe kell nézned ítélkezés nélkül azzal az érzéssel, amit az ezzel kapcsolatos gondolataid kiváltanak belőled!  Ez veszélyes – mondja a gondolat – , és igaza is lesz  addig, amíg rá nem jössz ennek ellenkezőjére: A veszélyesnek, negatívnak gondolt érzés nem akar megsemmisíteni, csak azt akarja, hogy FIGYELJ RÁ, fogadd el, engedd, hogy legyen, és ne ítéld meg!  Egyszerűen csak van, nem akar bántani.

Ha az él benned hitként, hogy ez borzalom, akkor borzalmasnak fogod megélni, és állandóan félni fogsz tőle. Addig, amíg ez a hited él, addig Te nem fogsz jönni csoportos FÁJDALOMTEST-állításra. De ha olyan élethelyzetet élsz meg, amikor azt mondod, hogy így nem lehet élni, ennél még a halál is jobb, akkor biztos itt leszel. Szerintem ne várd meg ezt a szélsőséges élethelyzetet, hanem jelentkezz be a következőre! A részletek:

Csoportos FÁJDALOMTEST-állítások a Margaréta térben  2025. 09. 28.

Mi az a fájdalomtest?

Ő egy csapdába esett életenergia, ami a múltban elszenvedett érzelmi fájdalmakból épül fel, és egyben egy benned szunnyadó energetikai mező. A fájdalomtest aktiválódását bármi kiválthatja, különösen, ha az esemény összecseng a múltban már átélt fájdalommintáddal. A fájdalmadnak két szintje van: az a fájdalom, amelyet most hozol létre, illetve a múltból származó fájdalom, amely még mindig az elmédben és a testedben él.

Amíg nem tudsz hozzáférni a most erejéhez, azaz nem tudod, hogyan kapcsolódj jól önmagadhoz, addig minden érzelmi fájdalmad, amelyet most átélsz, egybeolvad a múltban fölgyülemlett, már benned lévő fájdalommal. Ha például egy párkapcsolat végén nem nézel rá azokra az érzésekre, melyeket az kiváltott benned, és csak a saját igazságodat keresed, valamint csak panaszkodsz róla, sajnáltatod magad, akkor a jelen fájdalma hozzá fog csapódni a múlt fájdalmához, és a következő párkapcsolat már ezzel a nehezebb táskával indul.

Amíg nem látsz rá a fájdalomtestedre, addig neked nincs választási lehetőséged életed bizonyos területein.  Senki nem választ magának működési zavart, fájdalmat, elmebajt, öngyilkosságot. Te sem, ezért felesleges magadat okolnod az életedben jelenlévő problémákért. Mást meg főleg nem! Ezek azért adódnak elő mégis, mert az elméd beidegződött mintái irányítják az életedet, és az ennek megfelelő fájdalomtestet cipeled.

Ahhoz, hogy valóban élni tudj, emlékeztetni kell magadat a bőröndöd nélküli valódi lényedre, az igazi önmagadra, és kapcsolódnod kell hozzá. Felismerni, azonosítani, hogy mit érzel, és engedni, hogy ennek az érzésnek helye legyen benned. Ez nem könnyű, de felnőttként is megtanulható, hogyan kapcsolódjunk a belső világunkhoz, még akkor is, ha gyerekkorunkban senki sem kapcsolódott hozzánk így, senki nem jelezte, hogy fontos, amit átélünk. És tudod miért nem jelezte? Mert ő sem tudta, hogyan kell.

Gyermekként elszenvedett fájdalmaidat annak a világnak a tudattalansága okozta, amelybe beleszülettél. Ha azok közé tartozol, akiknek problémájuk van a szüleikkel, akkor jelenleg is azt hiszed, hogy volt választásuk, hogy másképp is viselkedhettek volna. Ha erre építed az életedet, akkor éhes szellem maradsz, akinek soha, semmi sem lesz elég.

Mi a célja az elmének, a gondolatnak?

Nem akar direkt rosszat, egyszerűen az; ami. Egy túlélőprogram, egyfajta önvédelmi mechanizmus.  Ha megjelenik egy negatívnak ítélt érzés, azt a saját érdekében azonnal lefojtja, belassítja ez a működési program, vagyis elkezd a gondolat gondolkodni az érzés elkerüléséről.

Ha bekapcsol egy csoportállításon a kliens elméje, azt onnan lehet észre venni, hogy attól kezdve mindent tudni akar, mindent meg akar érteni. Tagadásban lesz az érzéssel, de ez nem baj. Amit nem bírsz még el, azt nem is fogod megtapasztalni, mert nincs itt az ideje.

Az is rendben van, ha első alkalommal éppen csak rá tudsz nézni ajtón keresztül a fájdalomtestedre, mert az elméd fenyegetően egyből csípőre teszi a kezét, és az is rendben van, ha rögtön elárasztanak a heves érzelmek! De ne gondold, hogy az érzés megélése váltja ki belőled ezt!  Annak az ajtónak a szétrobbanása, amelyik ellentartotta a rossznak megítélt érzést. Ami miatt nem volt arra energiád, hogy kiteljesítsd azt, amire születtél, mert az ajtó lelakatolásával voltál elfoglalva, amelyre láthatatlan tintával bevésted:

„Ezt még egyszer nem akarom érezni.”

Pedig DE! Emlékeztet egyszer csak a belső lényed, mert ez a továbblépésed záloga! Ám a csoportos FÁJDALOMTEST-állításon ez nem az érzésben való tocsogást, picsogást, érzésekben való vájkálást jelenti, hanem a fájdalomtestedre való tudatos ránézést, egyfajta csendes együttérző rálátást. A csend azt jelenti, hogy a gondolat nincs érintve, nem minősítünk valamit jónak vagy rossznak. Ekkor egy magasabb tudatosság jelenik meg, amelyet jelenlétnek nevezünk, ahol fájdalomtested tanúja vagy megfigyelője lehetsz.

Olyan energiatér alakul ki, ahol minden automatikusan megjelenik, és a helyére igazodik azáltal, hogy nem ítéljük meg, csak megéljük.  Ennek a térnek a zavartalan működése az állító feladata, jelen esetben Margaréta tere.

Az állítás a Margaréta térben nem egy csinálás, inkább egy kivárásnak nevezném. Ha megengedésben vagy az elméd által – ezt a folyamatot segíti a reggeli kezdő meditáció a csoportos állítások elején -, akkor a kapu nyílik, és azok az érzések kerülnek átlátásra, amelyek eddig tudattalanul rejtve voltak.

Minél inkább kifejezheti magát az érzés pont úgy, ahogy van, tehát egy ítéletmentes őszinte tiszta látás által, akkor apránként egyre inkább csökken az ellenállás a saját fájdalomtesteddel szemben. Azt, hogy hogyan történik meg a helyreigazodás ezáltal, azt nem tudjuk felfogni, mert ez nagyon mély szinten zajlik.

Amit biztosan tudok

Soha nincs vége az önfelismerésnek, mint ahogy az élet is végtelen formában éli önmagát. De a fájdalomtesttel való szembenézés egyre erőtlenebbé teszi a múltat benned, és mélyen megérted, hogy semmilyen korábbi cselekedeted, és semmi, amit valaha is veled tettek, a legkevésbé sem érintheti meg VALÓDI LÉNYED ragyogó lényegét, a szeretetet. Olyan érzelmi világok nyílnak meg, amelyekről nem is tudtad, hogy léteznek. Hogy pontosan mikor, azt senki nem tudhatja. Az állító sem.

Szeretettel várlak itt: Csoportos FÁJDALOMTEST-állítások a Margaréta térben  2025. 09. 28.