Kedves Olvasó!
Rómeó nélkül nincs Júlia. Júlia nélkül nincs Rómeó. Minden ember szerethető, és én mégis azzal az emberrel élek, akivel. Valamiért. A valami, az OK én vagyok.
Az a nő, aki folyton a párját szidja, valójában Júliával elégedetlen. Az a férfi, aki a párját szidja, valójában Rómeóval elégedetlen. Mindketten a korlátozó hitrendszeri gondolataiktól szenvednek. Júlia lecserélheti-e a párját egy másik férfira? Rómeó lecserélheti-e a párját egy másik nőre? Persze, mindent lehet, ugyanis nem ez a lényeg. Ha be is válik, akkor az élete egy másik területén kap kihívásokat az ember.
A lényeg, hogy az élet mindenképpen talál egy olyan teret az emberi léleknek, ahol a jól megszokott rezgésszinten tanyázhat az ember (mindenkinek van egy érzelmi tartománya, amit visz magával mindenhova), pontosan ott, ahol előtte. Ha mi nem nézünk rá erre az érzelmi tartományos bőröndre, amelyek a korlátozó hitrendszeri gondolataink következtében jönnek létre, akkor a világon semmilyen változás nem történik az érzelmi megélésünkben. A bőrönd ugyanaz. Aztán az ember lánya néz, mint Rozi a moziban, hogy miért történik meg vele ugyanaz, vagy miért tér vissza az életébe ugyanaz a történet és/vagy érzés? Miért nem lehet boldog?
Soha nem lehetsz boldog, ha nem találkozol a belső gyermekkel. A belső gyermekről már sokan, sokfélét mondtak, köztük én is, és az én életemben is újabb és újabb jelentéstartalmakkal bővül ez a fogalom. Ha a Te belső gyermeked mélyen alszik, akkor Te nem olvasod ezt a levelet, és nem gondolkozol el azon, hogy itt legyél-e ezen a programon, amit a hírlevél végén ajánlok neked. Vagy ha el is gondolkozol, akkor találsz őrületesen igaznak tűnő kifogásokat, hogy miért is nem tudsz jönni. Most nem sorolom fel, milyen kifogásokat gyártanak az emberek azért, hogy ne kelljen belenézni a saját érzelmi táskájukba, csak egyet említek: az ötszörösét elköltik a belső gyermekükre rosszul, és azt mondják, nincs pénzük ilyen programon részt venni. 🙂 🙂 🙂
Ha viszont már ébredezel, az azt is jelenti, hogy az önszeretetre való igény megjelent benned. Hogy mitől függ az ébredés, azt nem lehet mindenkinél tudni, de a szenvedés, és az „ebből nekem most már kurvára elegem van,” egy nagy ébresztő gyomros szokott lenni. Minden szenvedés önmagad szeretetének megtagadása. Ahhoz, aki valójában vagy, semmi köze ennek a zűrzavarnak, amit a történések kapcsán érzel.
Aki aludni akar, azt nem szabad felébreszteni, aki viszont ébredezik, – és nem akarja azzal a maszlaggal etetni magát, hogy csak másoknak van köze a saját rossz érzéseihez -, azt szeretettel kell fogadni.
Mit tegyél, ha boldog akarsz lenni? Nézz rá egy élethelyzetre másként. Pl. egy csoportos vagy egyéni családállításon. Az önszeretet szemüvegén keresztül. A belső gyermek megfogja a kezedet, és megmutatja, hol van az az élethelyzet, amikor Te elhittél valamit magadról, ami nem igaz. Ezért volt olyan fájdalmas. Mert Te tudtad az igazságot. De mivel gyermek voltál, és úgy hitted, hogy a családod, a felmenőid és a körülötted élők is ezt hiszik, ezért elaltattad a benned lévő szeretetet. Most Te vagy az, aki megteremti azokat az élethelyzeteket, ahol szenved, ahol igaznak találja azt, amit elhitt magáról. DE minden szenvedés téged szolgál. Fel akarja ébreszteni a benned alvó igazságot önmagadról. Hogy Te szerethető vagy, akkor is, ha éppen most valami nagy marhaságot csináltál, vagy éppen veled csináltak. Ez egy következmény. Következménye annak, hogy megtagadtad magadtól a szerethetőségedet.
A szeretet visszaszolgáltatásának lehetőségéről bővebben ide kattintva olvashatsz:
Csoportos családállítások – nagy találkozások a belső gyermekeddel. 02.16.-03.16.-04.18.
Üdvözlettel: Házas Margit