Kedves Olvasó!

Történt egyszer a covidos időszakban, hogy a Rossmannban összetalálkoztam egy régi kliensemmel, aki  sokgyermekes anyuka volt. Mindketten örültünk, hogy végre kimozdulhatunk otthonról, még a béna szájmaszk sem akadályozott meg bennünket abban, hogy meghányjuk-vessük, milyen nehéz  most családanyának lenni, hiszen egyszerre kell óvónőként, tanárnőként, orvosként, szakácsként stb. jelen lenni a gyerekek életében. Ezért egyáltalán nem csoda, ha néha úgy érzik, az idegeik estére felmondják a szolgálatot, elvesztik a türelmüket, amitől aztán szar anyának érzik magukat, és megkezdődik az érzelmi zuhanórepülés.

Mélyen együttéreztem vele, miközben eszembe jutott az a történet, ami miatt felkeresett engem. Egy tragikus esemény után gyermeket  szeretett volna.

• Álljunk csak meg egy kicsit!  Emlékszel arra az érzésre, amivel felkerestél engem?
• Igen,  persze!
• Ha én neked megígértem volna, hogy biztos teljesülni fog a vágyad, sőt sokszorosan teljesülni fog, és minden rendben lesz, mert látom, ahogy 5-10 év múlva beszélgetünk egy kesze-kusza élethelyzetben a nagy családodról, és arról, hogy milyen nehéz most a gyerekekkel, mit éreztél volna?
• Gondolkodás nélkül rávágta:            HATALMAS boldogságot!!!

…….. „Te jó ég, de jó, hogy találkoztam veled, hát, ez most nekem nagyon kellett, teljesen másként érzem magam, tök jó lesz ezzel az érzéssel hazarepülni. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.”

Kedves Olvasó!

Álljunk csak meg egy kicsit! A Semmelweis úti MEGÁLLÁS egyáltalán nem ígéri, hogy az életed egycsapásra megváltozik. Hogy mit ígér, és mi fog történni, arról ide kattintva olvashatsz:

Semmelweis úti MEGÁLLÁS  10.07-én 18 órakor

Szeretettel várlak!

Ha jössz, jelöld be magad az Ott leszek rovatban az ugyanezen a címen létrehozott Facebook-eseményeknél.

Ha szeretnéd, hogy a leveleim a saját postafiókodba érkezzenek, akkor görgess egy kicsit tovább, és iratkozz fel itt!